JÁTÉK - DRÁMA - NEVELÉS

Szeretem, és néha bedobom az önmagába visszakanyarodó, végtelenített mondókákat, meg a hosszú-hosszú, ismétléseken alapuló meséket, és fűszerezem, keverem, kavarom játékelemekkel őket. Hol mimetikus elemeket használok, hol memóriajátékként alakítgatom ezeket. Az alábbi videóban a Soproni Színitanoda Népmesepontos felső tagozatát készítem ki egy MUROK-mesével, és a koncentrációt, a figyelmet, a  fókusztartást, valamint a szövegértést fejlesztő gyakorlattal ízesítem a hangulatot. (Ebben a változatban van, aki az EGY-es számra/szóra és annak ragozott változataira, van, aki a SEGÍTSÉG szóra, van, aki páros, van, aki páratlan számokra, és van, aki hárommal osztható számokra kell körbefussa saját székét.) Vigyázni kell, mert a játék után a tanárnak valószínűleg menekülnie kell, de legalábbis a szünet kötelező! A mesét elolvashatjátok a MESEKÚT ALKOTÓ-FEJLESZTŐ MESETERÁPIA oldalán is!

Piki és a Fekete Szúnyogok Piki nem akármilyen hős. Egy hopi indiánmanó, aki valamikor Kolumbusz Krisztofóróval érkezett Európába, hogy Templomos Lovagmanónak álljon. Így lettek társai Hungu, a nagy szakállú ezeréves manó, Bünk és Jünk, az izlandi manók, valamint Hingi, akinek Mirku, a gonosz boszorkány vette el az eredeti nevét, és csak Hungu mássalhangzóiból és Piki magánhangzóiból alkothatott magának új nevet. Történt egyszer, hogy Hungu és Piki egy nagy utazásra mentek. Nem volt semmi küldetésük, hát úgy gondolták, keresnek maguknak. Mert ilyenek a kalandok. Ha nem kopognak be az ablakunkon, nekünk kell elindulnunk, hogy rájuk találjunk.                Franciaország határaihoz érve, Andalúzia partjain kóborolva, egy hatalmas olajfaliget fái közt Hungu egyszercsak éktelen nagy siránkozásra lett figyelmes. – Mi ez a keserves óbégatás? – morogta Hungu a hatalmas szakálla alatt, ami hetvenhétszer volt k...