JÁTÉK - DRÁMA - NEVELÉS

Kinek ne gyűlt volna meg a baja a szorzótábla valamely részével, nem? Na hát azért! Íme pár játék, amivel kicsit fel lehet dobni a tanulást, játékosan, a bal agyféltekét pihentető módon, kooperációs és egész testet megmozgató helyzeteket teremtve! 1.      SZÓ-RZÁS Vegyünk egy szót (pl. KUTYA). Mondjuk el: „Egy kutyánk van, az 5 betű!” És jöhet a szorzás. „Két kutyánk van, az tíz betű, három kutyánk van, az tizenöt betű, stb….”. Néha egy-egy vicces szót (kilences szorzótáblához pl. „CUCLIGUMI”) elővehetünk, és végigmondhatjuk ezzel a 9-es szorzótáblát. Lazításnak is megfelelő gyakorlat, és még nevetni is ér. Sőt, hozzanak vicces szavakat a gyerekek! 2.      SZORZÓPÁRBAJ A játszók elindulnak a térben. Amikor valakivel összetalálkoznak, farkasszemet néznek, majd egyszerre (valami jelre, például, mint a kő-papír-ollónál háromszor tenyérbe csapnak, majd negyedszerre megszólalnak) mondanak egy-egy számot. Aki először mondja ki a ...

Egy játékworkshopon láttam jó pár éve ezt a játékot, akkor a március 15-i ünnepkörhöz rendelve a vezényszavakat, de persze ennek a játéknak is sokféle változata ismert, sokféle vezényszóval és szabállyal. Most a Soproni Színitanoda felsős csoportjának tolmácsolásában osztom meg a játékot - előszeretettel játszották próbára hangolódva egy nehéz, hétfői napon. Amit fejleszt:  Koncentráció, figyelem, osztott figyelem, reflex, reakcióképesség. Amire nem is gondolnál:  Olyan nincs most szerintem. Kiváló energetizáló és hangoló játék. JÁTÉK LEÍRÁSA 1. Megtanuljuk az alapmozgást és a vezényszavakat. 2. Megindulunk a térben az alapmozgással. 3. Követjük a játékvezető vezényszavait. 4. Játszhatjuk kiesésre is. SZABÁLYOK   1. Az alapmozgás gyors, tenyérrel tapsolás a combokon. 2. Vezényszavak: HUSZÁR (ekkor "haptákba vágják magukat a játszók egy "HAP" felkiáltással, majd folytatják az alapmozgást); NYANYA ("öregasszony nem vénasszony" alapon vitális mozd...

Búkemencéje mindenkinek van. Kell lennie. A Búkemence egy hely, ahol a bánat, a kudarc, a hiszti, vagy a rossz érzések szertefoszlanak. Néha nem is Búkemence, hanem Kudarckályha. Vagy Hisztitűzhely. Vagy Paraparázs. Vagy Rosszaságrezsó. Nem arról szól természetesen, hogy nem szabad megélnünk a rossz érzéseinket. Éppen ellenkezőleg. kimondjuk, hogy a szavak segítségével átélhetővé tegyük, és utána szélnek ereszthessük. Persze nem ég el minden azonnal. Talán olyan is van, ami éghetetlen. Arra más megoldást kell keresni. Mindenesetre a legkisebbeknél (éppen ezért a legnagyobbaknál is) remekül beválik, és akár többször is megrakható az a kemence. Amit fejleszt:  Segít megélni a negatív érzést, segít a közösség előtt is vállalni rossz érzéseinket, kudarcainkat, és ezáltal segít csökkenteni a szorongást, a bűntudatot. Amire nem is gondolnál:  Sokszor azért nem tudunk elszakadni az előző állapot negatív struktúráitól, mert kimondás, megfogalmazás nélkül legbelül bennün...

"MINDEN EMBER ALAPVETŐEN JÓ " Drámatanári pályám során évente több olyan helyzettel találkozom, ahol valamilyen (leginkább lelki, de sokszor fizikai) atrocitást megélt ember és annak konfliktusai a főszereplője az eseményeknek. Ilyenkor soha, semmilyen körülmények között nem lehet elfordulni, félretenni, vagy bagatellizálni a problémát. És persze a jószándékú túlkapásokra is figyelni kell, de minden esetben érdemes KOMOLYAN VENNI a szituációt. És bizony van, hogy egy egész éves munkafolyamat megy el azzal, hogy a mások elfogadásáért, az empátiáért, a segítő attitűd kialakításáért tett legfontosabb érzékenyítéseink meglegyenek. Az iskolában sok olyan helyzet adódhat, amiben az elszenvedő valamilyen agressziónak van kitéve. Konfliktus és agresszív helyzet adódhat - diák és diák között - diák és tanár között - tanár és tanár között - szülő és tanár között - szülő és diák között - szülő és szülő között Bármelyik eset áll is fenn, a konfliktus kezelése és ...

Egy tanár véleményem szerint nem lehet egy nap 4 tanítási óránál többet a tanteremben. Tudom, sokan támadni fogják ezt a gondolatot. Hadd idézzem ide mégis azt a tényt, hogy amikor egy ingergazdag közegben (mondjuk a metrón) olvasni kezdünk, és kizárjuk a külvilágot annak érdekében, hogy a belső képekre tudjunk koncentrálni, csalunk, hiszen látszólagos belső nyugalmunkat annak köszönhetjük, hogy agyunk keményen megfeszített munkát végez annak érdekében, hogy elkerülje a rengeteg impulzusra való kapkodó odafigyelést. Amíg tehát olvasunk, idegrendszerünk rengeteg kommunikációs folyamatot bonyolít. Például megtiltja a fülnek, hogy nagyobb zaj során leadhassa a reflexet kiváltó információt (vagyis hogy felkapjuk a fejünket), vagy a parancs ("emeld fel a fejed") felülírásával ("ne emeld fel") megtiltja magát a reflexiót. A koncentráció összpontosítást jelent, ahogy a nevében is benne foglaltatik - az összes figyelem egyetlen fókuszra irányítását. Gondoljunk cs...

Nincs rögzíthető igazság. Csak ragaszkodunk dolgokhoz, mert a már bevált módszer nagy biztonságot jelent. Nem kell újra dolgozni rajta, nem kell újragondolni, nem kell ismét a kipróbálás bizonytalan fázisába taszítanunk magunkat. Belemarkolunk a papírba, szorongatjuk a naplementés idézeteket, és aszerint próbálunk élni. A legnagyszerűbb tanítások mind azt mondják: tanuld meg megkérdőjelezni önmagad. Fedezd fel újra a csodát, amit a felismeréshez vezető út jelent. Minden gyermek eljut felismerésekig, de mindenki a maga útján jut oda! A jó tanár ebben az útban segíti őt, akkor is, ha egészen másfele jár, mint amit mi kiszabnánk neki, általában nagy nemesen "Az ő érdekében". A népmesékben a hős ha útra kel, az anya nem látja el tanácsok ezreivel. Nem telefonálgat utána. Nem rángatja vissza a vasárnapi ebédhez, hogy kifaggassa és véleményezhesse a részeredményeit. Egyszerűen hamuba sült pogácsát ad neki, és útnak ereszti. És ezek a hősök a végén MINDIG hazatérn...

Belegondoltál már abba, hogy amikor a gyermek a legaktívabb, fizikailag legnyílóbb korszakát éli, napi 6-8 órára beültetjük őt egy szűk terembe huszad- vagy harmincadmagával, hogy bámulja a táblát, és más emberek tarkóját? Ezt 8 évig csinálja, aztán elmegy középiskolába, hogy még négy-öt évig üljön, és bámulja a táblát, és más emberek tarkóját. Jó esetben egyetemre megy, és ad a tarkóbámuláshoz és ücsörgéshez még négy-öt évet, leginkább azért, hogy legyen egy jól fizető munkája, de ha máshol nem, akkor egy irodán, ahol bámulhatja a monitort, és más emberek tarkóját. Miért gondoljuk, hogy ezt máshogy nem lehet? Egyetlen kiragadott példám a közelmúltból egy kémiatanárnő, aki szentül hitte, hogy a drámajátékot nem lehet alkalmazni kémiaórán. Megkérdeztem: - Hol tartanak éppen? - A kovalens és az ionos kötés van terítéken. - Elmagyarázná röviden a lényeget, hogy én is értsem? Szerintem 26 éve éppen hiányoztam erről az óráról. - Hát, mondjuk úgy, hogy az egyiknél azon...

Évek óta foglalkoztat a kérdés - ha annyi minden rosszul van, miért marad minden ugyanúgy? Saját személyes történetünk is tele van ilyen elakadásokkal, és azt gondolom, hogy ha rendet rakni privát közegünkben ennyire a tehetetlenség érzetével párosul, akkor egy tágabb, társadalmi közeget megreformálni szinte lehetetlennek tűnő feladat. A kulcs mindenképpen a szemléletváltásban van. Ez a motivációs trénerek világában divatos, éppen ezért sokszor elcsépeltnek tűnő fogalom az egyik legnehezebb feladatot takarja. Szemléletet váltani annyit tesz, mint MÁSHOGY LÁTNI AZT, AMIT EDDIG VALAHOGYAN LÁTTUNK. Ez rendkívül nehéz, hiszen szemléletünk (véleményeink, életmódunk, gondolkodásunk) a legerősebb létrehozói személyiségünknek, vagyis AHOGYAN GONDOLKODUNK, úgy alakul a személyiségünk, megtanulva ennek az alakulásnak a stratégiáit. Később már olyan erős meggyőződéssé válik az, hogy EZ A MI GONDOLKODÁSUNK, hogy elhagyásával, felülírásával mintha önmagunkat adnánk fel, sőt, mintha kidob...