JÁTÉK - DRÁMA - NEVELÉS

AZ ÚJ NAT VÉLEMÉNYEZÉSE Komáromi Sándor drámatanár +36706032675 Teleszterion Kulturális Egyesület elnök Néhány napja több médiafelületen és FB-posztok formájában olvasható az, hogy megszűnhet a drámatanítás az iskolákban. Több szakmai szervezet fejezi ki egyet nem értését ezzel a lehetséges tendenciával kapcsolatban. Érdemes azonban tüzetesebben is megvizsgálni a helyzetet, górcső alá venni mindkét verziót (régi, érvényben lévő és új, tervezett NAT-ot). ELSŐ és legfontosabb megállapításom, hogy EDDIG SEM volt minden évfolyamon kötelező a Dráma és tánc modul, és tantestületi döntés alapján lehetett 5. évfolyamon „nép- és honismeretet” VAGY „dráma és táncot”, 9. évfolyamon pedig „mozgóképkultúra és médiasimeretet” VAGY „dráma és   táncot” tanítani tantervi keretek között, heti 1 óraszámban!!! Ehhez képest az új NAT a Dráma és Tánc tárgyat a KÖTELEZŐEN TERVEZHETŐ (tehát kell tervezni, de nem szabja meg, mely tárgyat) keretbe helyezi, ahol alapfokú képzésbe...

Nem tudsz eldönteni valamit, és ebbe belebetegszel? Nem vagy elég határozott? Halogatod a teendőidet? Szereted "lopni a napot"? Elfelejtesz fontos találkozókat? Nem vagy hajlandó leülni bebiflázni a kötelezőket, vagy adminisztrálni amit muszáj? Hát akkor fogadd el a Szandállistás kihívást! A Bakancslista nagy, merész álmokról, szép helyekről, igazi kihívásokról szól. A nagy dolgoknak sokszor az az ismérve, hogy MAJD MEGTÖRTÉNNEK. Ehhez képest a Szandállista a lazaságról, a semmi erőfeszítést nem igénylő dolgokról is szólhat, és a listán szereplő dolgok BÁRMIKOR MEGTÖRTÉNHETNEK. Kicsi feladatok, kicsi örömök, de be kell tartani a szabályokat! AKI KIHAGY VALAMIT, ÚJRAKEZD! Ja, és egyébként nem kell hozzá szandál sem! NULLADIK LÉPÉS Szerezz egy jópofa füzetet, naplót, vagy ragassz/hajtogass magadnak egyet. Dekoráld, firkáld, vond be újságpapírral, vagy készítsd el úgy, ahogyan számodra a legkedvesebb lesz ránézned! ELSŐ LÉPÉS - ELSŐ SZINT Hét napnyi fe...

Egy tanár véleményem szerint nem lehet egy nap 4 tanítási óránál többet a tanteremben. Tudom, sokan támadni fogják ezt a gondolatot. Hadd idézzem ide mégis azt a tényt, hogy amikor egy ingergazdag közegben (mondjuk a metrón) olvasni kezdünk, és kizárjuk a külvilágot annak érdekében, hogy a belső képekre tudjunk koncentrálni, csalunk, hiszen látszólagos belső nyugalmunkat annak köszönhetjük, hogy agyunk keményen megfeszített munkát végez annak érdekében, hogy elkerülje a rengeteg impulzusra való kapkodó odafigyelést. Amíg tehát olvasunk, idegrendszerünk rengeteg kommunikációs folyamatot bonyolít. Például megtiltja a fülnek, hogy nagyobb zaj során leadhassa a reflexet kiváltó információt (vagyis hogy felkapjuk a fejünket), vagy a parancs ("emeld fel a fejed") felülírásával ("ne emeld fel") megtiltja magát a reflexiót. A koncentráció összpontosítást jelent, ahogy a nevében is benne foglaltatik - az összes figyelem egyetlen fókuszra irányítását. Gondoljunk cs...

Gyerekként jó esetben párhuzamosan alakul bennünk egy duális valóság, és ez a két világ tökéletes harmóniában halad. Az egyik, amit megélünk, megtapasztalunk, mert elsődlegesen az érzékeinkre hat - ebben az élmény és az élményre adott önreflexió is benne foglaltatik. A másik, amit a beszéd felépít, a szavak és a mögöttük meghúzódó értelem által. Egy darabig a nyelv, a beszéd valami rajtunk kívülálló dolog, a "külvilághoz" tartozó valami, ami jé, elsajátítható! És lám, tanulni kezdjük... És mint minden, ez is egy gazdagabb és összetettebb világ felől építkezik a silány és egysíkú formák felé, mint annyi minden más egy szürke élet során. Mert először a beszéd intonációja, a hangzók világa, a ritmus, a szünetek és hatásszünetek, valamint a mögöttük sejthető érzelmi világ adja a beszéd, a nyelv teljességét. Megfigyelünk. Mi van, ha így mondja, mi van, ha úgy mondja... A beszélőt figyeljük. És közben megéljük a beszédet. Nem pusztán megértjük, de pláne nem "csupán...

Ez egy félelmetes játék. Na jó, nem az, de ha akarod, lehet így instruálni, és a nagyobbak még jobban fogják imádni. Kisebbeknél használhatod például az "Aranyszóló pintyőke" mesének azon mozzanatát, mikor a főhős lova nem érhet az ablakhoz, különben felzendül a palota. Amit fejleszt: A fogójátékokhoz híven feltornázza kicsit a menekülőösztönt és a vadászösztönt, de a "vakság" révén finomabban teszi ezt. Ami azonban igazán izgalmas benne, az az érzékektől való megfosztottság miatt belső képeinkben végigzúgó feszültségoldó hatás. Amire nem is gondolnál:  A beleélős/beleérzős játékokra nehezebben rákapcsolódó, nehezebben aktiválható játszók is képesek szinte azonnal jól működni az "áldozat" szerepében. A rengeteg véletlen érintés a fogókat is meg-meglepi, és ez a spontaneitás segít a váratlan impulzusokra adott válaszreakciók kontrollálásában. JÁTÉK LEÍRÁSA 1. Ez egy fogójáték. 2. A fogók bekötik (gyakorlottabb csoportnálbehunyják)...

Nincs rögzíthető igazság. Csak ragaszkodunk dolgokhoz, mert a már bevált módszer nagy biztonságot jelent. Nem kell újra dolgozni rajta, nem kell újragondolni, nem kell ismét a kipróbálás bizonytalan fázisába taszítanunk magunkat. Belemarkolunk a papírba, szorongatjuk a naplementés idézeteket, és aszerint próbálunk élni. A legnagyszerűbb tanítások mind azt mondják: tanuld meg megkérdőjelezni önmagad. Fedezd fel újra a csodát, amit a felismeréshez vezető út jelent. Minden gyermek eljut felismerésekig, de mindenki a maga útján jut oda! A jó tanár ebben az útban segíti őt, akkor is, ha egészen másfele jár, mint amit mi kiszabnánk neki, általában nagy nemesen "Az ő érdekében". A népmesékben a hős ha útra kel, az anya nem látja el tanácsok ezreivel. Nem telefonálgat utána. Nem rángatja vissza a vasárnapi ebédhez, hogy kifaggassa és véleményezhesse a részeredményeit. Egyszerűen hamuba sült pogácsát ad neki, és útnak ereszti. És ezek a hősök a végén MINDIG hazatérn...

Belegondoltál már abba, hogy amikor a gyermek a legaktívabb, fizikailag legnyílóbb korszakát éli, napi 6-8 órára beültetjük őt egy szűk terembe huszad- vagy harmincadmagával, hogy bámulja a táblát, és más emberek tarkóját? Ezt 8 évig csinálja, aztán elmegy középiskolába, hogy még négy-öt évig üljön, és bámulja a táblát, és más emberek tarkóját. Jó esetben egyetemre megy, és ad a tarkóbámuláshoz és ücsörgéshez még négy-öt évet, leginkább azért, hogy legyen egy jól fizető munkája, de ha máshol nem, akkor egy irodán, ahol bámulhatja a monitort, és más emberek tarkóját. Miért gondoljuk, hogy ezt máshogy nem lehet? Egyetlen kiragadott példám a közelmúltból egy kémiatanárnő, aki szentül hitte, hogy a drámajátékot nem lehet alkalmazni kémiaórán. Megkérdeztem: - Hol tartanak éppen? - A kovalens és az ionos kötés van terítéken. - Elmagyarázná röviden a lényeget, hogy én is értsem? Szerintem 26 éve éppen hiányoztam erről az óráról. - Hát, mondjuk úgy, hogy az egyiknél azon...