A kognitív disszonancia

Nincs rögzíthető igazság. Csak ragaszkodunk dolgokhoz, mert a már bevált módszer nagy biztonságot jelent. Nem kell újra dolgozni rajta, nem kell újragondolni, nem kell ismét a kipróbálás bizonytalan fázisába taszítanunk magunkat.

Belemarkolunk a papírba, szorongatjuk a naplementés idézeteket, és aszerint próbálunk élni. A legnagyszerűbb tanítások mind azt mondják: tanuld meg megkérdőjelezni önmagad. Fedezd fel újra a csodát, amit a felismeréshez vezető út jelent.

Minden gyermek eljut felismerésekig, de mindenki a maga útján jut oda! A jó tanár ebben az útban segíti őt, akkor is, ha egészen másfele jár, mint amit mi kiszabnánk neki, általában nagy nemesen "Az ő érdekében".



A népmesékben a hős ha útra kel, az anya nem látja el tanácsok ezreivel. Nem telefonálgat utána. Nem rángatja vissza a vasárnapi ebédhez, hogy kifaggassa és véleményezhesse a részeredményeit. Egyszerűen hamuba sült pogácsát ad neki, és útnak ereszti. És ezek a hősök a végén MINDIG hazatérnek. Mint önálló emberek, a maguk tapasztalásaival.

A kognitív disszonancia feszültség. A már tudott vagy bevált dolgaink és igazságaink összeütköznek új, vagy mások dolgaival. Nem az a feladatunk, hogy a magunk rögzült világát megerősítsük, mert vagy elefántcsont tornyot építünk általa, vagy elitizáljuk magunkat. Saját tapasztalataink azért vannak, hogy megmutassák - mi is képesek voltunk rálelni az útra. Bízzunk benne, hogy mások is képesek.

Hogy hogyan használható ez az oktatásban?

1. Engedd kérdezni a gyereket!
2. Engedd, hogy vitatkozzon, hogy dühítse őt a már meglévő igazság!
3. Hagyd, hogy bebizonyítsa, neki van igaza!
4. Ne vedd el a lehetőséget tőle, hogy hibázzon!
5. Ha úton van, törődj bele, hogy nem csak úgy érdemes inni a kávét, ahogy te szereted!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

JÁTÉKOK SZORZÓTÁBLA TANULÁSÁHOZ

EGY CIKK AZ ISKOLAI ATROCITÁSOKRÓL

IDŐTÖLTÖGETŐ