JÁTÉK - DRÁMA - NEVELÉS

"MINDEN EMBER ALAPVETŐEN JÓ " Drámatanári pályám során évente több olyan helyzettel találkozom, ahol valamilyen (leginkább lelki, de sokszor fizikai) atrocitást megélt ember és annak konfliktusai a főszereplője az eseményeknek. Ilyenkor soha, semmilyen körülmények között nem lehet elfordulni, félretenni, vagy bagatellizálni a problémát. És persze a jószándékú túlkapásokra is figyelni kell, de minden esetben érdemes KOMOLYAN VENNI a szituációt. És bizony van, hogy egy egész éves munkafolyamat megy el azzal, hogy a mások elfogadásáért, az empátiáért, a segítő attitűd kialakításáért tett legfontosabb érzékenyítéseink meglegyenek. Az iskolában sok olyan helyzet adódhat, amiben az elszenvedő valamilyen agressziónak van kitéve. Konfliktus és agresszív helyzet adódhat - diák és diák között - diák és tanár között - tanár és tanár között - szülő és tanár között - szülő és diák között - szülő és szülő között Bármelyik eset áll is fenn, a konfliktus kezelése és

Ma egy névtanuláshoz is kiválóan használható játékot osztok meg. Gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, hogy 9 éves kortól egészen a felnőttekig mindenki nagy élvezettel játssza, és sokszor legalább olyan fárasztó humora tud lenni, mint a Facebookon ma oly divatos képrejtvényeknek. Jól is esik ez, mikor itt az ősz, és oly sokszor ködös és... ... (megfejtés: párás a levegő). Amit fejleszt:  Segíti a névtanulást, emellett a többiek elé való kiállás remek bevezető játéka lehet (énreprezentáció), beindítja a szavak és képek kombinációiból való összetett jelentésképzés folyamatát, és ezáltal a komplex képek felfedezésének/feldolgozásának készsége is fejlődik, ami irodalomórán és a színházi munkafolyamatban egyaránt fontos lehet. Amire nem is gondolnál:  Társadalmunk nagyon analizáló gondolkodású, szinte kizárólag a bal agyfélteke által feldolgozható ingerekben és végeredményekben bízik. Az ilyen típusú játékok végeredménye ott képződik meg, de míg odáig eljutunk, szükség lesz n

(jelen írás egy nagy tanulmány apró részlete) Az megvan, amikor egy szolgáltató a fogyasztó kérésére leellenőrzi önmagát, és közli, minden rendben, hiszen az ellenőrzés megtörtént, és semmi problémát nem hozott ki a rendszer? Te feltétel nélkül hiszel az ilyen típusú önellenőrzésben? Pedig ez nem is csak a szolgáltatókra jellemző probléma ma már, hanem egyéni szinten is jelen van egész társadalmunkban! Egy tanulmányban azt olvasni, hogy az egyik legalapvetőbb különbség a Z-generáció (1995-2010 között születettek) és a korábbi generációk között, hogy míg régen azt a szemléletet tanították mindenkinek, hogy "kemény munkával, sok nehézség árán elérheted a céljaidat", addig a Z-generáció jelmondata az "Az leszel, aki lenni akarsz". Nyilván nem ennek az egyetlen mondatnak köszönhetően, hanem sok komplex és társadalmi szintű folyamatnak köszönhetően jut el egy emögött felfejthető, komoly problémáig az ember. A fogyasztói társadalom birtoklási szokásai a lecserélhető

Ez a játék jó. Nagyon jó. Türelmesnek kell lenni a megvalósítás felé, megéri kivárni a nem könnyű sikert, mert gyakran euforikus, minden különösebb "ráhergeltség" nélkül! Amit fejleszt:  A csoportkohézió kialakulását, a közös problémamegoldást segíti. Erős koncentrációs képességet igényel, de mivel KÖZÖS gyakorlat, a csoport hamar leosztja a feladatokat a képességek szintje szerint, így lehetőség adódik mindenkinek saját szintjén részt venni a feladatban. A gyors reakciókészségre is jó hatással van, dolgoztatja a reflexeket és a finommotorikát, és serkenti a cselekvő attitűdöt. Amire nem is gondolnál:  A tanár számára elsősorban a csoportdinamika felméréséhez kiváló és azonnali, hamisítatlan eredményeket hozó eszköz. Megmutatkozik, kiben bíznak a csoporttagok, kit szorítanak háttérbe, kiktől fogadják el a hibákat, és kiktől nem. Egyéni szinten a játék közbeni magatartásból/testbeszédből kiválóan felmérhető a sikerorientált és kudarckerülő attitűd. JÁTÉK LEÍRÁSA

Egy klasszikus példa szerint, ha a tudásunkat egy körrel ábrázoljuk, belül a megszerzett tudással, kívül a nem ismert dolgokkal, akkor azt látjuk, mennél nagyobb a tudásunk, annál nagyobb a kör. Mindemellett azonban fedezzük fel, hogy mennél nagyobb a kör, annál nagyobb felületen érintkezik a külső tartománnyal, vagyis azzal, amit nem tudunk. Ez arra kell sarkalljon, hogy soha ne elégedjünk meg azzal, amit tudunk. AZ INDIVIDUALISTA TÍPUS A saját csapdájában vergődő ego (vagyis az önmagát önmagából önérdekből meghatározó, éppen ezért önmagával mindig szükségszerűen elégedett, mondhatni önmagával telített, tehát olykor öntelt ember) megelégszik a kör belsejével, nem szomjúhozza a tudást, egyszerűen elvárja, hogy mások is elégedettek legyenek vele, és elismerjék. Az ilyen típusú tanár fél hibázni, fél a tökéletlenség állapotában élni, és félelme arra ösztönzi, hogy folyton igazolja saját tökéletességét, és igazolja mások tökéletlenségét. Állandóan összehasonlít