TANÁROKRÓL MÁSKÉPP

Egy klasszikus példa szerint, ha a tudásunkat egy körrel ábrázoljuk, belül a megszerzett tudással, kívül a nem ismert dolgokkal, akkor azt látjuk, mennél nagyobb a tudásunk, annál nagyobb a kör. Mindemellett azonban fedezzük fel, hogy mennél nagyobb a kör, annál nagyobb felületen érintkezik a külső tartománnyal, vagyis azzal, amit nem tudunk. Ez arra kell sarkalljon, hogy soha ne elégedjünk meg azzal, amit tudunk.

AZ INDIVIDUALISTA TÍPUS

A saját csapdájában vergődő ego (vagyis az önmagát önmagából önérdekből meghatározó, éppen ezért önmagával mindig szükségszerűen elégedett, mondhatni önmagával telített, tehát olykor öntelt ember) megelégszik a kör belsejével, nem szomjúhozza a tudást, egyszerűen elvárja, hogy mások is elégedettek legyenek vele, és elismerjék. Az ilyen típusú tanár fél hibázni, fél a tökéletlenség állapotában élni, és félelme arra ösztönzi, hogy folyton igazolja saját tökéletességét, és igazolja mások tökéletlenségét. Állandóan összehasonlítja magát másokkal, és sokszor jön ki (be nem ismert) vesztesként a maga kreálta harcokból. Állandóan önmagára koncentrál, és sokszor bizonytalanság és sértettség jellemzi.

A HAVER TÍPUS

Az a tanár, aki lebontja a teljes távolságot önmaga és tanítványa közt, elsősorban HAVER, és csak másodsorban tanár. A közvetlenség nem összetévesztendő ugyanis a haverkodással. A haverkodás általában olyankor alakul ki, ha a tanárban lévő megszerzett és meglévő tudás nem elég alap a kapcsolat megszilárdításához. Ebben a kapcsolatban a túl közeli viszony miatt sérülékeny és instabil a fejlesztő lehetőség, és hamar az "önmagával elégedett" kategóriába zuhan mindkét fél. Az ilyen tanárokhoz szokott tanítvány sokszor tiszteletlennek tűnik másokkal, hiszen a túlzott közvetlenség lett legalizálva a kapcsolataikban.

A GURU TÍPUS

Aki tudását úgy adja tovább, mintha az az egyedüli sajátja volna, vagy mintha erre más nem volna képes, az a tudást önnön személyéhez köti, és GURU típusú tanítóvá válik. Az ilyen tanító nagy tudást halmoz fel, és annak átadására is képes, de tanítványait magához láncolja, így a tanítvány a tanártól függetlenül, vagy más tanárokkal nem, vagy csak csökkent mértékben, esetleg frusztráltan képes működni.

A TÁMOGATÓ TÍPUS

Az ilyen típusú tanár csendben, a háttérből figyeli tanítványai kezdeményezéseit. Épp csak annyit rak le a közös asztalra, amennyi éppen szükséges. Képes felfedezni a másik szükségleteit, és ahhoz igazítani mindent. Aktívan csak akkor avatkozik bele a dolgok menetébe, amikor tényleg szükséges. Tanítványai erős és magabiztos tudásúak, de néha bizonytalanok, hezitálók lehetnek a tanár nélküli új kihívásokkal kapcsolatban - ha nem érzik a védőhálót. Ilyenkor lassabb, de biztosabb a haladásuk.

A FELFEDEZŐ TÍPUS

A folyton tudni vágyó folyamatosan úton van, és folyamatosan igazolni igyekszik gyarapodását azzal, hogy útját/tapasztalatait megosztja másokkal. Ez cselekvő attitűd, ahol egy-egy út mindig a mások felé fordulással zárul, és ez mindig pozitív buzdítás és élménymegosztás. Az ilyen tanár tudja, hogy az egyetlen természetes út a folytonos fejlődés, amiben mindig ott rejlik a tökéletlenség állapota. Az ilyen ember felismeri, hogy a tudás nem privilégiuma senkinek, és kisajátítani azt senki se tudja, ezért hát megosztani vágyik azt mindenkivel. Felfedezéseit, tapasztalatait lelkesen osztja meg, és saját utakra, illetve közös utakra egyaránt buzdít. Tanítványai nem félnek a kudarctól, szenvedélyesek az új dolgokkal szemben, és szívesen ugranak fejest az új kihívásokba.

A MESTER TÍPUS

A Mester típusú tanító mindig a két világ határán ücsörög, a körvonalon. Tekintete mindig kifelé fordul, a bent lévő megszerzett tudást pedig egyszerűen másokra hagyja. Nem kéri, hogy bárki csdatlakozzon hozzá, így van, aki távol marad tőle, van, aki elfogadva az ő körét követni kezdi a kifelé fordulásban, és van, aki boldogan csemegézik az általa már megszerzett és áthagyományozott tudásból. Ez a típus csendes, alázatos, és nagyfokú önállóságot enged. Nem ítélkezik, de nem teszi kötelezővé se senkinek, hogy az ő körében tevékenykedjen. Az ilyen tanár mellett lenni fontos és meghatározó, de a teljes szabadság miatt fennáll a lemorzsolódás veszélye is.