SZTORILÁNC - CHAIN STORY

Ki ne szeretne nyomozó lenni, rejtélyeket felgöngyölíteni, sherlocki magasságokba emelni az elme működését?
Ezt a játékot minden mai gyerek szeretni tudja. Inkább ötödik osztálytól felfelé javasolnám, de nem kortól függ, hogy élvezhető-e.

Amit fejleszt: Fejleszti a logikai készséget, de szükség van a jó megfigyelőképességre is. Segít az analizáló gondolkodás alakulásában, a rész és egész viszonyának megértésében, az ok-okozati összefüggések felismerésében és egymásra utaltságuk megértésében.

Amire nem is gondolnál: Ha jobban belegondolsz, nem lesz itt olyan... 😉 (De, egy talán mégis - kiválóan fejleszti a koncentrációt, kiváltképp a "szoborban" várakozók esetében, akik, majd figyeld meg, önmagukat meghazudtoló türelemmel tartják majd saját pózukat, amíg a "nyomozás" zajlik - mert a figyelmük nem önmagukon, hanem a másikon van.)

JÁTÉK LEÍRÁSA
1. 6-12 ember kell majd, hogy oko-okozati láncot alkosson egy pillanatkép kimerevítésében.
2. Mielőtt nekiállnak az eseménylánc megörökítésének, egy ember kimegy, neki kell majd megtalálni az első és utolsó láncszemet, és elmesélni a köztük húzódó oko-okozati összefüggést.
3. Miután megvan a pillanatkép (mint egy "freeze time effect"), jöhet a "nyomozás" - MI TÖRTÉNT?

SZABÁLYOK 
1. A pillanatképbe beálló emberek egyesével kell a láncolatba álljanak, és MINDIG az előttük történésére kell valamilyen reakciót adjanak (lásd lentebb a példát). Tehát a láncolat elindítója az első OK, a beálló második ember ennek KÖVETKEZMÉNYEKÉNT határozza meg önmagát, de az ő cselekvése lesz a harmadik ember cselekvésének kiváltó OKa.
2. A beálló ember mindig elnarrálja a többieknek, mi történik vele, mire és mit reagált, és így veszi fel a saját pózát.
3. A nyomozást minden esetben végig kell vezetni (a lánc első pillanatától az utolsó láncszemig). Nagyon jó megoldások születhetnek akkor is, ha nem teljesen ugyanazt a történetet fejti fel a nyomozó, vagy nem ugyanazt a sorrendet használja, amit mi kialakítottunk.
4. A pillanatképnek mindvégig mozdulatlanul és türelemmel kell várnia az okfejtést.

EGY PÉLDA (ami minden abszurditása ellenére valós példa, egy hatodikas osztályból...)

Az első ember: letesz egy flakont, eléje hasal, és azt mondja. "Megbotlottam és elestem."

A második ember: a terem másik végébe tesz egy felborult széket, majd kétségbeesett rohanó mozdulatba helyezkedik. "Ijedten ugrottam fel, hogy segítsek neki, még a széket is feldöntöttem."

A harmadik ember: Felhúzott lábbal, a talpát markolva "üvöltő" pózba helyezkedik a szék mellett. "Ráesett a szék a lábamra, és felkiáltottam."

A negyedik ember: A terem közepére helyezkedik, és fenyegető mozdulattal a harmadik ember felé fordul. "Rászólok, hogy ne üvöltsön."

Az ötödik ember: A negyedik embert nézve az ablakhoz megy, mintha ki akarna ugrani. "Úgy félek, amikor szigorú lesz, hogy inkább ki akarok ugrani az ablakon."

A hatodik ember: pulóverét az ablak fele levő társa felé nyújtva beáll melléje. "Nem akarom, hogy zuhanás közben megfázzon, és adok neki egy pulóvert."

És akkor lehet találgatni, vajon sikerült-e megfejteni a láncot... Elárulom. Legnagyobb megdöbbenésemre hibátlanul. Aki nem hiszi, járjon utána.