ANNYI MINDEN UGYANÚGY

Évek óta foglalkoztat a kérdés - ha annyi minden rosszul van, miért marad minden ugyanúgy? Saját személyes történetünk is tele van ilyen elakadásokkal, és azt gondolom, hogy ha rendet rakni privát közegünkben ennyire a tehetetlenség érzetével párosul, akkor egy tágabb, társadalmi közeget megreformálni szinte lehetetlennek tűnő feladat.



A kulcs mindenképpen a szemléletváltásban van. Ez a motivációs trénerek világában divatos, éppen ezért sokszor elcsépeltnek tűnő fogalom az egyik legnehezebb feladatot takarja. Szemléletet váltani annyit tesz, mint MÁSHOGY LÁTNI AZT, AMIT EDDIG VALAHOGYAN LÁTTUNK. Ez rendkívül nehéz, hiszen szemléletünk (véleményeink, életmódunk, gondolkodásunk) a legerősebb létrehozói személyiségünknek, vagyis AHOGYAN GONDOLKODUNK, úgy alakul a személyiségünk, megtanulva ennek az alakulásnak a stratégiáit. Később már olyan erős meggyőződéssé válik az, hogy EZ A MI GONDOLKODÁSUNK, hogy elhagyásával, felülírásával mintha önmagunkat adnánk fel, sőt, mintha kidobhatnánk az ablakon eddigi életünket.


ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY NE "NULLÁZÓDJON LE" SZEMÉLYISÉGÜNK, KÉPESEK VAGYUNK ELFOGADNI A LEGEXTRÉMEBB ROSSZAT IS!

Egy fecske nem csinálhat nyarat?

Ahogyan fentebb olvasható - a gondolat formálja a személyiséget, a személyiségünk megerősödik, és egy idő után már úgy mutatja fel a gondolatot, mint saját teremtményét.
Az, hogy mit gondolunk a körülöttünk lévő dolgokkal kapcsolatban, szinte mindig társadalmilag meghatározott! Ahogyan a szűk miliőnk viselkedik, úgy tanulunk el mi is normákat, stratégiákat, mert ösztönből fakadó törekvésünk az, hogy tartoznunk kell valahová. Éppen ezért elkülönböződni az őt körülvevő közegtől mindenki fél.


A megtanult gondolat beépül személyiségünk alkotóelemeként, tehát, saját identitássá válik. És már csak egy lépés az "Én ilyen vagyok..." védőbástya! Mert igazolni akarjuk magunkat!

A legkevesebben azok vannak, akik képesek saját gondolkodásuk révén megváltoztatni a társadalmi gondolkodást.  Mégis, muszáj elfogadni, hogy NEM LEHETETLEN!

Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk váltani, ennek a szemléletváltásnak a gondolkodást meghatározó, személyiségkreáló erejében kellene hinnünk. Ráadásul előre látható végeredmény nélkül. Márpedig melyik ember, melyik kormányzat, melyik társadalom szereti a lutrit?

Aki tehát a változásra helyezi a hangsúlyt, készüljön fel - lesznek pillanatok, amikor a végtelen űrben érzi majd magát. MÁSKÉNT LÁTÁSA azonban idővel új, stabil személyiségképet eredményez, és ez újabb oda-visszaható folyamatot indít majd el.

Hogy mennyi idő ez egy társadalomra levetítve? 15 év biztosan van...

HA TEHÁT VÁLTOZÁST AKARUNK ESZKÖZÖLNI A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓHOZ FŰZŐDŐ VISZONYAINK TEKINTETÉBEN, AKKOR RAJTA, MOST KELL ELKEZDENÜNK!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

JÁTÉKOK SZORZÓTÁBLA TANULÁSÁHOZ

EGY CIKK AZ ISKOLAI ATROCITÁSOKRÓL

IDŐTÖLTÖGETŐ